Az alokázia az ismert leveles dísznövények egyik legszebb faja. Szobai kultúrában csak akkor fejlõdik valóban jól, ha a levegõ elég párás, ezért jobb, ha télikertben tartjuk.
Különleges délszaki zöldnövény
Az alokázia a Csendes-óceán trópusi éghajlatú partvidékeirõl származik. Korábban a Colocasia nemzetséghez tartozott, amíg az Alocasia nemzetséget el nem különítették. Az alokázia a közös múltra való tekintettel közeli rokonságban áll az óriás és a hasznos táróval. Ez utóbbi gyökértörzsét délkelet-ázsiai országokban és csendes-óceáni szigeteken fõzve vagy pirítva fogyasztják. Az alokáziának is hasonló formájú, ám emberi fogyasztásra alkalmatlan gumója van. Az alokáziának mintegy 70 különbözõ vadon élõ faja ismeretes. Pajzs vagy nyíl alakú, erõteljes erezetû levelei hosszú száron ülnek. Színük gyakran eltér a szokásos zöldtõl. Mivel a kontyvirágfélékhez tartoznak, virágaik is a családra jellemzõ alakúak.
Nagy helyigényû
Némely alokázia-faj embermagasságúra is megnõ, ha megfelelõ helyen tartjuk, és helyesen gondozzuk. Az elhelyezés azonban nemcsak ezeknél az óriás példányoknál okoz gondot, hanem a kisebbeknél is, mert a terjeszkedéshez azoknak is sok helyre van szükségük. A növény ugyanis egyre nagyobb és hosszabb szárú leveleket hoz. Évekig is eltart, míg a növény mérete gondot okozhat. Terebélyesedését meggátolhatjuk, ha az alokáziát kis méretû cserépben tartjuk.
Tipp:
Az alokázia sok meleget igényel. A téli nyugalmi idõszakban se süllyedjen a levegõ hõmérséklete 18 Celsius fok alá.
Néhány faj
Szobai körülmények között tartható fajok közül a legismertebb az A. sanderiana. Fémesen csillogó, lecsüngõ leveleit fehér erezet díszíti, a hullámos levélszélek szintén fehérek. Az egyéb fajok érzékenyebbek.
A Borneóról, illetve a Malakka-vidékrõl származó A. lowii sötét színû levelein 8—9 ér fut végig. Az A. cuprea (más r’ A. metallica) leveleinek felszíne rézszínû, fonákja lila, erezete sötét árnyalatú.
A sorban az utolsó ismert szobai faj a Jáva szigetérõl származó A. plumbea, nagyméretû, lilászöld levelekkel. A különbözõ alokázia-fajok keresztezése során arra törekedtek, hogy a növény szépségét az erõteljes felépítéssel ötvözzék.
Az alokázia szaporítása
Az alokáziát tõosztással szaporíthatjuk a legegyszerûbben. Célszerû ezt a tél végi átültetéskor elvégezni. Ha a földet, amennyire lehet, eltávolítjuk a gyökerekrõl, felfedezhetjük rajtuk a kis hajtáskezdeményeket.
Daraboljuk fel a gyöktörzset éles, tiszta késsel. Ügyeljünk arra, hogy mindegyik részen legyen hajtáskezdemény. A vágási felületeket szórjuk be faszénporral, hogy megakadályozzuk a rothadást. Ezután fektessük a gyökérdarabokat vízszintesen nedves tõzegkorpával teli cserépbe. Borítsunk rá szellõzõnyílásokkal ellátott fóliát, majd állítsuk lehetõleg meleg helyre, akár közvetlenül a fûtõtestre.
A földet tartsuk enyhén nyirkosan. Ha megjelennek a hajtások, öntözzük bõvebben, és egy idõ után kezdjük el trágyázni.
NÖVÉNYDOKTOR
A takácsatkák mindig akkor jelennek meg, ha túl száraz a levegõ. Az elsõ észrevehetõ jel a levélrészek elszáradása, késõbb a levelek hónaljában finom szövedék észlelhetõ. Ha a kártevõk csak kis mértékben támadták meg a növényt, elegendõ az erõs vízsugárral (kézi zuhannyal) végzett lemosás. Komolyabb esetben alkalmazzunk szaküzletben kapható rovarirtó szert. Használhatunk földbe szúrható növényvédõ rudacskát is, de mindenképpen gondoskodjunk a nagyon magas páratartalomról, különben újabb támadásra számíthatunk.
Az idõsebb levelek elszáradása normális folyamat. Az elszáradt leveleket óvatosan vágjuk le.
A növényen olykor gyapjastetvek is elõfordulnak. A megtámadott részeket alkoholba mártott vattapamaccsal töröljük át. Egy óra múlva mossuk le vízzel a leveleket.
